A férfi és a nő kommunikációja

 

Ahogy Karinthy írta, a férfi és a nő sosem fogja megérteni egymást, mert mind a ketten mást akarnak. A férfi a nőt, a nő a férfit.

Ezzel a klasszikussá vált mondással mindjárt el is árultuk, miért működnek nehezen kapcsolataink. Egy egészséges, kiteljesedett kapcsolatban nem a "másikat akarjuk", mind inkább a másik segítségével (és nem uralásával) leszünk képesek a bennünk lévő magasabb szintű megélésre, mellyel egy időben kölcsönösen társunkat is magasabb szintre emeljük. S hogy hogyan érhetjük ezt el? Nézzük.

Az alábbi felsorolásban olvashatunk néhány, a nemekre vonatkozó kommunikációs jellemzőt:

 

FÉFI KOMMUNIKÁCIÓJA

NŐI KOMMUNIKÁCIÓJA
  • tárgyakról, dolgokról beszél
  • kevesebb részletezettség, hamar a lényegre tér
  • személyes dolgokról keveset mond
  • kevésbé udvarias kifejezések
  • ugyanakkor határozott kijelentéseket tesz
  • kevesebbet mosolyog a másikat hallgatva
  • viccel, poénnal próbálja fenntartani az érdeklődést
  • gyakrabban szakítja félbe a másikat
  • ritkán kér segítséget
  • előadásokon kérdéseivel csatát keres, az előadóban ellenfelet lát (főleg ha férfi az előadó)
  • nem szereti, ha megmondják neki, hogy mit tegyen, úgy érzi önálló akarattal bír
  • érzésekről és kapcsolatokról beszél
  • részletezőbb
  • túlzottan személyes tud lenni
  • udvariasabb kifejezések jellemzik
  • többet mosolyog, figyelmes hallgató
  • kevésbé határozott kijelentések,
  • ugyanakkor nonverbális kommunikációban jobbak
  • kérdéseivel infót keresnek, nem csatát, belső bizonytalanságaira keresi a válaszokat
  • kapcsolaterősítő kérdései vannak (Ugye, Te is?)
  • konfliktuskerülés

 

A felsorolást természetesen hosszasan lehetne folytatni. Felismertük magunkat valamilyenben. Igen? Helyes. Ezek a megközelítésbeli különbségek teljesen természetesek. Nincs bennük semmi kivetni való. Mig a férfi uralni akar, s nő behodól, s míg a férfi irányitásra vágyik, addig a nő irányitást vár.

Ha felismerjük működéseinket, automatizmusainkat, kapcsolatainkban tudatosan kommunikálhatunk a másik féllel. Vegyük figyelembe, hogy mindketten más aspektusból közelítünk egy azon témára, ezért teljesen természetes, ha azonos dolgokról másként vélekedünk. Hogy ha ezt belátjuk, könnyen elkerülhetjük azt a hibát, hogy kommunikáció közben folyamatosan azt figyeljük a másikban, miben vagyunk azonos véleményen (miben értünk egyet). Természetesen ettől még lehet azonos megélésünk bizonyos dolgokról, de nem ez a mérvadó. A lényeg hogy nyitottak legyünk, és épp úgy elfogadjuk a másik álláspontját, mint a sajátunkat. Higgyük el, mások észrevételei sem különbek, mint a miénk, és forditva...

Ahányan vagyunk, mind egyedi történetünk van. Bármely megnyilvánulásunk a saját egyedi reakciónk a világ történéseire, s nagy valószínűséggel ezért reagálunk úgy környezetünk különböző kihívásaira, ahogy. Eddigi tapasztalatink, tanult és elleset viselkedés mintáink is egyediek. Természetesen vannak hasonlóságot, társadalmi normák, melyeket mindannyiunk helyesnek, követendőnek tartunk.

Ismerjük fel egyediségünket, belső értékeinket, s azt vigyük bele társas kapcsolatainkban, s ha néha kritika is ér bennünket (nem megértettség), nem fogunk csalódni – önmagunkban.

Így képesek leszünk nem egy félként, hanem egészként részt venni saját életünkben, párkapcsolatban..