A szóbeli bántalmazás
Minden ember alapvető vágya, hogy szeretetkapcsolatban éljen. A szeretetkapcsolat önbizalmat, biztonságot jelent.
Az emberi kapcsolatok torzulásának egyik legfájdalmasabb formája a szóbeli bántalmazás. A szóbeli bántalmazás sokkal alattomosabb, fájdalmasabb bántási forma, mint a fizikai.
A szóbeli bántalmazás – bár nőknél is előforduló magatartási forma -, mégis jellemzően a férfiak hatalmi harcának eszköze.
A szóbeli erőszak elképzelhetetlen mértékben pusztítja elszenvedő lelkét, míg a kapcsolatból elszívja az életörömöt. Ezen keresztül torzítja a megélt valóságot.
Általában mindannyian azt gondoljuk, hogy a társunk őszinte és egyenes a párkapcsolatunkban, és mindig azt mondja, amit gondol. (?)
Gyakori tapasztalat, hogy intelligens, tanult nők is együtt élnek szóbeli bántalmazó kedvesükkel, házastársukkal. Vajon miért? A szóbeli bántalmazás nem állandó kommunikációs forma. A szóbeli bántalmazó időről időre megajándékozza párját figyelmével, azzal, hogy valamilyen személyes problémáját megbeszéli vele.
Ilyen alkalmak után a nők azt érzik, hogy a társuk őszinte velük, hogy a párjuk számít rájuk, szereti őket, s mivel erre vágynak, elfelejtik a múltat, és reménykednek abban, hogy a jövőben az összhang és a kölcsönös szeretet és megbecsülés jellemzi majd a kapcsolatukat.
Ha az áldozat úgy érzi, tapasztalta, hogy a társa, kedvese szereti, akkor nincs más dolga, mint úgy viselkedni, hogy ezek a meghitt pillanatok percekké, órákká, napokká, évekké váljanak.
Az áldozat a végtelenségig reménykedik, s ez a reménykedés hosszú időre benne tartja a párkapcsolatában, miközben a ritka pillanatok elmúltával a párjától induló összeütközések teljesen összezavarják. Görcsösen kapaszkodik azokba a pillanatokba, amikor úgy tűnik, hogy minden rendben van.
Mivel azonban az ilyen pillanatok ritkák, a szóbeli bántalmazó partnere önmagában kezd kételkedni (megingás önmagunkban). Így gondolkodunk: a társam, a kedvesem szeret engem, csak máskor is úgy kell viselkednem, hogy az neki megfeleljen. S ebben a pillanatban behódoltunk, s jogossá tettük társunk számára a bántalmazást.
Az idea...
Egy kölcsönösségen alapuló kapcsolatban két egész ember lép be! Mindkét résztvevő tisztában van önmaga értékeivel, s arra szövetkeznek, hogy ezeket az értékeket megtartva és megbecsülve kölcsönösen tovább építsék egymást. Az ilyen kapcsolatban egyik félnek sem kell a hatalmát ráerőltetnie a másikra. Ez lenne az ideális.
Mindenki azt feltételezi, hogy a kapcsolatuk alapja a kölcsönös szeretet, tisztelet, megbecsülés, az elfogadás, a kölcsönös együttműködés. Mindenki arra vágyik, hogy a párjával kölcsönösen támogassák egymást, és empátiával viszonyuljanak egymáshoz.
Ehhez képest...
Az emberi kapcsolatokban sok más együttállás is előfordul. Vannak kreatív kapcsolatok, melyek igen aktívak és vannak passziv, destruktív kapcsolatok. A határok változhatnak. A jó szándékú, szerető, de rosszul kommunikáló társ is lehet bántalmazó, ugyanúgy, mint az egyértelműen rossz szándékú (szándékosan kihasználó) szóbeli erőszakot alkalmazó partner.
A rosszul kommunikáló társ megfelelő eszköztár hiányában (mert pl. nem tanulta meg a szociális érintkezés módjait) rosszul tudatja szükségleteiről partnerét, bár eredeti szándéka szerint megerősíteni akarja a másikat, a kapcsolatot. Ezzel szemben a kihasználó egyén a szóbeli bántalmazást eszközként használja, mellyel gyengíteni, megsérteni, vagy lebecsülni partnerét.
A szóbeli bántalmazó hatalmat akar. Ha nem érzi a kezében a hatalmat, akkor azt hiszi, hogy a partnere akar hatalomra kerülni vele szemben (önbizalom hiány). Az ő világképében nincs kölcsönösségen, bizalmon alapuló kapcsolat, csak hierarchia van. Mindent és mindenkit az ellenőrzése alatt akar tartani, és meg akar félemlíteni. A szóbeli bántalmazó gyakran dühös, és tagadja a viselkedése bántó voltát (hisz nem tudatos róla, sok esetben észre sem veszi mit cselekszik). Dühét azzal indokolja, hogy a párja tett vagy mondott valamit, amivel őt feldühítette.
A bántalmazó csak a mások feletti hatalom keretein belül képes értékelni önmagát. A bántalmazó elutasítja partnere melegségét és nyitottságát, hiszen épp ezektől a tulajdonságoktól retteg. Az ő világképében ezek a tulajdonságok sérülékenységet, gyengeséget jelentenek. A bántalmazó soha nem ismeri el, hogy az uralkodás vágya vezérli, hiszen akkor szembesülnie kellene az érzéseivel. Nem törődik azzal a fájdalommal sem, amit partnerének okoz (észre sem veszi, csak a saját szempontjából képes látni a világot). Manipulálja, leszólja a partnerét, miközben azt mondja: szeretlek (pedig csak uralja)
A bántalmazó fél gyakran mond ilyeneket: „Sosem jut eszedbe, hogy akkor szeretlek a legjobban, amikor a legkevésbé gondolod.”
Ám annak, aki uralkodni akar a másikon, a szerelem egészen mást jelent, mint annak, aki egyenlőségre, kölcsönösségre vágyik a párkapcsolatában.