Egy kis pszichológia

Megpróbálok érhetöen írni, ami a pszichológi nem mindig könnyű.

A párkapcsolat téma szinte kimeríthetetlen. Ezért itt csak néhány aspektusát vizsgáljuk meg, természetesen a teljesség igénye nélkül. Nézzük, mit mond erről a témáról a modern pszichológia, azon belül is a Tranzakcióanalízis (TA).

Mi a Transzakcióanalízis?

Definíciója szerint

A tranzakcióanalízis (rövidítve TA) személyiség- és személyközi kapcsolatok-, illetve kommunikációs elmélet és gyakorlat.

Célja az embereket felkészíteni és képessé tenni arra, hogy autonóm (önálló egyéniségként) minőségben éljék életüket, hozzanak döntéseket, oldják meg problémáikat. Ez nélkülözhetetlen egy egészséges párkapcsolathoz, hisz amíg önmagunkban nem vagyok rendben, addig kapcsolataim sem leszünk azok.

Kapcsolatainknak alapvető velejárója a  nyílt  és  tiszta  kommunikáció,  a  játszma-  és  manipulációmentes  működésmód,  mely  a  bensőséges,  örömteli  és  intim  kapcsolatok kialakításának lehetőségét hozza el. A tranzakció fogalom a társas beszélgetés alapegységét jelenti, mely tranzakcionális ingert és tranzakcionális  választ  tartalmaz. 

Egyszerüen pl:

Kérdező/Kezdeményező: Mennyi az idő? (ez a tranzakcionális inger)

Válaszoló: Tíz perccel múlt tíz óra. (ez a tranzakcionális válasz)

A TA egy nyitott rendszer – integrál több pszichológiai megközelítést –, módszere kognitív, ugyanakkor humanisztikus és dinamikus szemlélet-alapú (a  Rogers-i non-direktív  módszerű  tanácsadástól  a  pszichoanalízishez  hasonló  terápiás  beavatkozásig terjedhet,  mely  a  személyiségszerkezet (belső tudattalan hiedelemrendszer átalakítását  célozza  meg). Alkalmazható egyéni, pár és csoportkezelés szintjén, a normáltól (hétköznapitól) a kiteljesedetté válni kívánó (magasabb megértési, érzékelési szintű) emberek részére csakúgy,  mint  a  komoly  érzelmi  sérüléseket hordozó  személyek  részére. 

A  TA humanisztikus (emberközpontú)  nézőpontból  tekintenek  az emberre:

•  Az  emberek  rendben  vannak,  eredendően  ’OK’-ék,  lelkileg  egészségesek.

•  Mindenkiben  megvan  a  gondolkodásra  való  képesség.  Vagyis  képes  megérteni azt, hogy a problémáinak hátterében mi áll. (általában önmagunk, nem teljes megélése)

• Mindenki felelős saját döntéseiért. Ha változtatni akar, megteheti azt.

• Mindenki képes a változásra. A programozottságból (automatizmusaiból) ki lehet lépni.

Eric Berne, a TA elmélet-alkotója igen fontosnak tartotta, hogy rendszere és módszere – bár bonyolult lelki folyamatokra képes rávilágítani -, egy nyolcéves gyermek számára is érthető legyen.  Szerinte  ugyanis  „a  pszichológia  mindenkié”  és  a  tanácsadásban  részt  vevő  kliens mindenről tudhat – sőt, tudnia kell -, ami a vele folyó munkával kapcsolatos. Vagyis szakít az általános,  terapeuta-páciens  szerep-viszony  hierarchizált  felfogásával,  a  tudomány  önvédő, kirekesztő  felsőbbségrendűségének  hozzáállásával  és  a  hozzá  segítségért  folyamodó  emberre egyenrangú  félként  -  Felnőttként  –  tekint. Ezt alátámasztják többek között, hogy az autonómia elérését tűzi ki  célul.

Viszonyítási pont: az autonómia

A tranzakcióanalízisben az analizálás egyik definíciója az, hogy általa megkülönböztethetővé válik  az  autonómia mindattól,  ami  nem  az.  A rendszerben  az  autonómia  meghatározott  minőség,  a  személyiség  működésének  elérhető  legmagasabb  szintje.  Ez a fogalom a személyiség egyfajta érettségét jelenti, az aktuális valóság  felé  való  elfogulatlan,  nyitott  odafordulást.  Előítélet-  és  megszokás-mentes,  reális (ön)ismereten és megismerésen alapuló életet és döntéshozatalt. 

Az autonómiát Berne három tartalom köré szervezi és pontosan meghatározza azt, hogy mit is ért ezek alatt. 

Ezek:

•  Tudatosság,

•  Spontaneitás,

•  Intimitás.

A  tudatosság  a  nyitott,  éber,  fenntartások  nélküli  tiszta  megismerés  és  kontaktusteremtés képességét  jelöli.  Ilyenkor  mindenféle  értelmezés  nélkül,  -  naivan,  mint  egy  újszülött  vagy egy Marslakó – építünk a tiszta érzéki benyomásokra, a látásra, hallásra, ízlelésre, illatokra, testi üzenetekre. Értelmezés nélkül tudjuk, mit csinálunk, mit érzünk, hol vagyunk.

A  spontaneitás  Berne  fogalma  szerint  szabad  választást  jelent  az  énállapot-repertoárból  az éppen  adott  szituáció,  feladat  természete  szerint.  Ezen  túl  jelent  még  felelősségvállalást  a döntéseinkért. Aktivitást, sorsunk irányításának kézbevételét.

Az  intimitás  nyitottságot  jelent  egy  másik  emberrel  való  együttlétben,  ahol  őszintén, gátolatlanul merjük kifejezni igényeinket és érzéseinket.  Amennyiben ezeket a minőségeket képesek vagyunk megvalósítani életünkben, kapcsolatba tudunk  kerülni  saját  erőforrásainkkal,  tudatába  kerülünk  képességeinknek, problémamegoldókká,  az  energiák  kezelésére  képessé  válunk.

A személyiség

A személyiség felépítése – énállapot-modellek  

Bár  Berne  alapvetően  egyetlen  énállapot-modellről  beszél,  egybe  foglalva  az  intrapszichés és a viselkedéses megnyilvánulásokat, azon belül ezeket  mégis  két  lehetséges  aspektusként  kezeli.  Így  született  meg  az  én állapotok  leírását végző  kétféle  modell,  mely  a  személyiséget  ábrázolja  a  Szülő,  Felnőtt  és  Gyermeki én állapotok szerint.

A személyiség struktúrája: Szülői, Felnőtt és Gyermeki én állapotok.  

A strukturális modell az én állapotok tartalmait rendszerezi a három én állapot rendszerében. Minden  ember  minden  pillanatban  éppen  valamely  én állapotát  éli.  Az  én állapot  olyan összefüggő  érzés-gondolkodás-viselkedés  mintázat,  mely  lehet  Szülői  (Sz:  szülőktől, szülőfiguráktól  másolt),  Felnőtt  (F:  itt-és-mostra  adott érett reakció)  és  Gyermeki  (Gy: gyermekkori érzések, viselkedésmód újrajátszásai). Ez az elsőrendű strukturális modell. 

Például,  amikor  valaki  kritikát  kap  és  arra  úgy  reagál,  hogy  vagy elkezd  sírni,  vagy  az  éppen  a szájában  lévő  rágógumiból  flegmán  egy  „lufit”  fúj  fel  a  kritizáló  felé,  akkor  gyermekkori érzésekhez-gondolatokhoz  kapcsolódó  viselkedést  tanúsít.  Vagy,  amikor  teljesen  lesújtó véleményt  mond  önmagának  önmagáról  azért,  mert  számos  teendő  közül  egyet  már  nem tudott  teljesíteni  határidőre,  egy  szülői  hang  szólalt  meg  benne.  Mindkét  esetben  a  múlt köszön vissza. Ha azonban – az előbbi esetekből kiindulva - például elgondolkodik a kritikán és higgadtan eldönti, hogy őrá vonatkozik-e az vagy inkább arról szól, aki mondta és ha úgy látja,  őrá  és  hasznosítja  azt  önmaga  javára:  a  jelenben  marad,  az  itt-és-mostra reagál közvetlenül,  független  a  múlt  hatásaitól,  szabadon  van  jelen  a  valóságban,  a  Felnőtt én állapotban van.

Ha a téma bővebben is érdekel keress meg emailban.