A párválasztás nehézségei

Hozzád illő párt választottál?

A házasságot, a párkapcsolatot újabb és újabb próbatételek elé állítja az élet. Betegségek, szülői intrikák, barátok, munkatársak apró megjegyzései, gyermekek születése, anyagi gondok, karriertervek, szürke hétköznapok, összeveszések-kibékülések, megcsalás vagy megcsalatás, lakásgondok, hitelek, és ki tudja még mi minden.

Minden nehézség ellenére a legtöbb ember párban (közösségben) szeretne élni. Ha közösségben vagy, van kire támaszkodni. Az öröm megkétszereződik, ha veled örül valaki, a büszkeséged megnő, ha más is büszke rád.

Miért van mégis olyan sok válás?  Miért mennek szét kecsegtető szerelmek? A legtöbb kapcsolat abban megy tönkre, hogy az egyének megalkotják a maguk elképzeléseit a világról, a közös életről, s ennek megfelelően cselekednek. Ezek a fantáziák egyszerre hordozzák a múlt tapasztalatait és előrevetítik a jövőtől várt eseményeit. Ugyanakkor a legritkább esetben gondolkodunk el azon: összeillünk-e a párommal a jelenben?

Egyre több férfi és nő kedve megy el a házasságtól, hivatkozva arra, hogy a körülöttük élő párok vagy elváltak, vagy oly módon élnek együtt, amit nem kívánnak maguknak. Nagyon sok a diszfunkcionálisan működő párkapcsolat, a pesszimista ember. Negatív tapasztalataik alapján (melyek nem is annyira is az övék – hisz csak kifelé látnak) a saját életükre előrevetítik a rossz érzéseket. Negatív önhipnózisnak nevezik azt a folyamatot, amikor mindenben a rosszat látja meg valaki, a hibákat, a kudarc lehetőségét, és ezzel meggátolja a saját életében lehetséges pozitív változásokat.

A jegyespárok, összeköltöző fiatalok ritkán keresnek házasság előtti tanácsadást. A kapcsolatnak ebben a szakaszában még tart a rózsaszín köd, s nem érzik, hogy fontos volna valamit megtudni a kapcsolat lehetőségeiről, vagy buktatóiról. Úgy érzik, hogy a köztük lévő szerelem mindenen átsegíti őket. A párkapcsolat nem kikapcsolódást jelent az élet nehézségeiből, hanem maga is kihívásokkal teli terület.

Régebben úgy tartották, hogy az „ellentétek vonzzák egymást”, és hogy a „veszekedés az élet sója”. Volt idő, amikor a házasságot egy életre kötötték az emberek (a törvény nem adott lehetőséget a válásra). Akkor fel sem merült az összeillőség kérdése, ugyanis nem az emberek szerelme és boldogsága volt a cél, hanem az, hogy a vagyonnal házasodjon, s a gazdasági érdek felülírta az emberi boldogság igényét.

Manapság azonban annyi stresszel kell megküzdeni az élet minden területén, hogy az együtt élők között minél több ponton van összhang, annál valószínűbb a tartós boldogság.

Jobb esélyekkel indul egy tartós kapcsolat, ahol

• Mindketten intelligensek

Nem elhanyagolható kérdés, hogy milyen nevelést kapunk, hogyan képzeljük el az életünket, milyen tervekkel és célokkal indulunk az életben.

• Hasonló az érdeklődési terület

Ha nagyon eltérő az érdeklődési területük, akkor nem fognak tudni miről beszélgetni. Amíg dúl a szerelem - addig minden érdekes. A rohanó hétköznapokban egy idő után fárasztó olyan történeteket, részleteket meghallgatni, ami tulajdonképpen nem érdekel. Amikor az embernek a saját megoldatlan problémáival van tele a feje, akkor egyre nehezebb a másik ember minket nem érdeklő gondjait hallgatni.

• Hasonló korosztályhoz tartoznak

Ha nagy a korkülönbség, akkor az egyik gyereknek érzi magát a kapcsolatban, a másik pedig öregnek. Egy egészséges kapcsolatban két felnőtt vesz részt, így egyenrangúak.

• Hasonló a vérmérsékletük

Akiknek más a vérmérséklete, előbb-utóbb irritálják egymást.

• Magas (vagy egy szinten van) az érzelmi intelligenciájuk

Képesség, hogy a saját és a párjuk érzelmeit felismerjék, azonosítsák, értelmezzék és kezeljék. Az érzelmi intelligencia a kapcsolat minőségét befolyásolja.

Ahol ezek hiányoznak, ott komoly ellentétekkel lehet szembe nézni.

Sokan a szerelem ködében nem is értik, miért fontos az önismeret és a másik ember ismerete. Azt gondolják, hogy a szerelem a legfontosabb a párkapcsolatban, az összeillőség pedig majd kialakul. Összecsiszolódnak majd. Igen, ez megtörténhet, de az összecsiszolódás gyakran önfeladással jár együtt, mert az erősebb, önállóbb, dominánsabb, agresszívebb fél a maga arcára formálhatja a kapcsolatot. Manapság senki sem szereti elveszíteni az arcát, hiszen mindannyian szeretnénk megvalósítani a saját álmainkat, vágyainkat. Az önfeladás és az önmegvalósítás ellentétei egymásnak...